Zene és Zene

Megosztás

2006 januárjában a Magyar Kultúra Napja alkalmából nyílt a Hamza Studio Zene című kiállítása a Hamza Múzeumban. Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából csak A kékszakállú herceg vára című művével foglalkoztam. Egy kicsit belevittem a mai tecnikát is, ugyanis a képeim használt cd-k hátlapján jelentek meg. 

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára
2005. 
50x70 cm, filctoll cd-n, papír, j. j. l.: "farkas_e" 

A fotókartonra és az arra felragasztott cd-lemezekre a színpadi történések rövid leírását vittem fel.

E kép továbbgondolása, és a történések illusztrálása a következő kép, ahol a cd-lemezekre kerültek az illusztrációk, a fotókartonon pedig a műből egy-egy jellemző részlet olvasható.

És mindig is éjjel lesz már...
2005.
50x70 cm, filctoll cd-n, papír, j. b. l.: "farkas_e"

 

Szintén a Zene volt a témája a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete 2007. évi kiállításának, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából. Két nagyobb témával jelentem meg a kiállításon. 

A Variációk egy témára I-II. bakelitlemez-borító terve, mintájának ötletét Andy Warhol Che Guevara-ról készült színes montázsa adta. Az első képen Kodály Zoltán különböző színekben látható, míg a másodikon a piros-fehér-zöld színhármast használtam. Ezzel a munkámmal nyertem el a kiállítás egyik nívódíját! 

Variációk egy témára I-II.
2007. 
50x70 cm, számítógépes grafika, j. n.
 

Ugyancsak ezen a kiállításon szerepelt a Fraktál-ritmus sorozat. A fraktálok „önhasonló", végtelenül komplex matematikai alakzatok, melyek változatos formáiban legalább egy felismerhető (tehát matematikai eszközökkel leírható) ismétlődés tapasztalható. Az elnevezést 1975-ben Benoît Mandelbrot adta, a latin fractus (vagyis törött; törés) szó alapján, ami az ilyen alakzatok tört számú dimenziójára utal. 
Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ilyen például a természetben a villám mintázata, a levél erezete, a felhők formája, a hópelyhek alakja, a hegyek csipkézete, a fa ágai, a hullámok fodrozódása és még sok más. – A fraktál szóval rendszerint az önhasonló alakzatok közül azokra utalnak, amelyeket egy matematikai formulával le lehet írni, vagy meg lehet alkotni.
A fraktálok a huszadik század második felében bevonultak a matematikából a kultúrába is. Népszerűségük különösen a PC-k elterjedése óta szökött fel, ugyanis rengeteg egyszerűen, nem-matematikus szakemberek által kezelhető szoftvert írtak már számítógépes fraktál-képek generálására, s így ez afféle szabadidős tevékenységként (hobby) is elterjedt.
(forrás: Wikipédia - A szabad lexikon)

Fraktál-ritmus
2007.
7x21x30 cm, pasztell-fotókarton, j. b. l. és j. j. l.: "farkas_e 2007"

Fraktálokkal főiskolás koromban találkoztam először, és már akkor lenyűgöztek sokszínűségükkel és rendszerességükkel. Hasonlóságot véltem felfedezni a fraktálok ritmikussága, és a zene bizonyos ütemei között.
Kihívást jelentett számomra egy-egy fraktál manuális megalkotása, így képeim leegyszerűsített alakzatokat ábrázolnak. Azonban végtelen számú lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy ezeket az alakzatokat tovább bővítsük, különböző módon ismételjük.
A képek készítésekor geometriai transzformációkat alkalmaztam, mint a kicsinyítés, középpontos tükrözés, eltolás, forgatás. Az így létrehozott újabb és újabb alakzatok a képeken bizonyos ritmus szerint követik egymást, éppúgy, mint a zenében is.